Csókolom

Üdv

Ez csak egy nagyon rövid bejegyzés lesz.

A Japánban töltött utolsó hónapokban már egyáltalán nem éreztem kedvet, sem inspirációt arra, hogy folytassam a blogot. És mondanom sem kell, hogy időm sem volt rá.

Majdnem egy hete érkeztem vissza Szlovákiába. Nem akarok arról beszélni, hogy milyen itt, milyen volt mindenkivel találkozni, ki mennyit változott, stb.

Csak azt akarom mondani, hogy a megőrülésig hiányzik Japán és Tokió.

Egy kicsit úgy érzem magam, mint a kis Chihiro, aki elment Csodaországba, látott sok csodát és örök barátságokat fűzött, majd kiment az alagúton ami Csodaországba vezette. A szülei és az őt körülvevő valós világ olyan volt, mintha mi sem történt volna, viszont voltak apró jelek, amik arra utaltak, hogy sok idő ment el, mint az autót beborító sok faág és levél.